Vágógörbe (Clipping Path) Photoshopban

A legtöbb kiadványszerkesztő program (például a QuarkXPress 7.0-nál régebbi verziója) ismeri fel az átlátszóságot, hanem fehér hátteret használ az eredetileg átlátszó részeken, ami igen csak rosszul mutat, ha a képet színes háttérre terveztük. Majdnem minden kiadványszerkesztő így működik, kivéve az InDesignt, amelyben natív PSD fájlokat megnyitva, felhasználhatjuk a bennük lévő átlátszóságot.

VágógörbeHa nem InDesignnal tördelünk, akkor viszont ún. vágógörbét (Clipping Path) kell alkalmaznunk, amely megmutatja a kiadványszerkesztő programunknak, hogy mely területek legyenek átlátszóak. Ezt a vágógörbét talán úgy a legszerencsésebb elképzelni, mint egy pogácsaszaggatót: ami az alakzaton belül van – a „pogácsa” –, az látszani fog a kiadványunkban, míg az azon kívül eső részek nem jelennek meg. Ez a hatás sajnos Photoshopban nem látható.

A vágógörbéknek egyébként más előnye is van: a kiadványszerkesztő programokban felhasználhatjuk őket a szöveg körbefolyatásához is.

Először válasszuk ki a tárgyat, amit körbe akarunk rajzolni. Ehhez bármelyik hagyományos kiválasztó eszközt igénybe vehetjük, a lényeg, hogy minél pontosabb eredményt érjünk el. A kiválasztás elkészítésénél törekedjünk arra, hogy a kontúr inkább a tárgyon belül fusson, semmint a háttérben, mert így ugyan lehet, hogy elveszítünk egy-két pixelt, de biztosan nem jelenik meg a háttér színe a kontúr mentén.

VágógörbeEzután ebből a kiválasztásból hozzuk létre a vágógörbét. Ehhez a Path palettát vegyük elő, majd a paletta saját menüjében adjuk ki a Make Work Path parancsot, vagy ami ezzel egyenértékű, a paletta alján kattintsunk a kiválasztást görbévé alakító gombra. Az előbbi metódus azért jobb, mert ott beállíthatjuk a görbe tűrését, de ha az Alt lenyomása mellett kattintunk a palettán az ikonra, akkor ott is.

A tűrés határozza meg, hogy milyen pontosan illeszkedjen a létrehozott görbe a kiválasztás vonalára. A legkisebb választható érték 0,5 pixel, ami azonban az esetek többségében túl alacsony.

Elsőre talán meglepő lehet, hogy nem a lehető legpontosabb illesztést választjuk, de gondoljunk csak bele: a kiválasztás – ami alapvetően pixelekkel dolgozik – a ferde vonalak esetében lépcsőzetesen jelenik meg. Ehelyett valójában a ferde vonalra van szükségünk, ami viszont már pontatlanságot jelent.

A másik ok, amiért nagyobb tűrést érdemes megadni, a vektoros csomópontok száma. Minél pontosabban igyekszünk követni az eredeti alakzatot, a program annál több pontból építi fel a görbénket, ami általában nem szerencsés, mert a levilágítást lelassítja, sőt néha eleve kudarcra ítéli.

Nagyfelbontású (300 dpi) nyomdai képnél a tűrést 1-2 pixel közé érdemes választani. Minél összetettebb, „cirádásabb” a tárgy széle, annál kisebb értéket adjunk meg. Itt a példában 1,2 pixelt használtunk. Ezután a fekete nyíllal kijelölve láthatjuk, hogy a csomópontok száma még elfogadható.

VágógörbeVégül a Path palettán kattintsunk kétszer a Work Path-ra, majd nevezzük el a görbét. A név közömbös, de erre a lépésre szükség van, különben az InDesign vagy a Quark nem ismeri fel a fájlban az elmentett path-t. Ezután a Path paletta menüjéből adjuk ki a Clipping Path parancsot és válasszuk ki a legördülő menüben az imént létrehozott görbét. A Flatness értékét hagyjuk üresen.

Nagyon fontos, hogy a vágógörbe csak akkor hatásos, ha olyan formátumban mentjük el a képet, ami támogatja a vektorok kezelését és amiben ezt a célprogram fogadni tudja! A Photoshopból kivihető formátumok közül ilyen a PSD, az EPS, a TIFF, a PDF és a JPEG. Ezek közül az EPS, TIF és JPEG formátumokat használhatjuk, ha Adobe PageMakerrel vagy QuarkXPress-szel dolgozunk, és bármelyiket, ha InDesignnal.

Ez a Photoshop tutorial a Fontoló Stúdió tananyagai, oktatóanyagai közül való. Copyright 2012.