Régi fotók felújítása Photoshopban

Régi fotók felújítása PhotoshopbanA fotózás történetében szinte mindig komoly kérdés volt, hogy a régebbi, sérült, rosszabb minőségű képekkel mit lehet kezdeni, hogyan lehet „feljavítani” őket, hogy használhatók legyenek. Nos, természetesen a Photoshop ebben is segítségünkre siet.

Régi fotók felújítása PhotoshopbanA régi képeken számos problémával találhatjuk szembe magunkat: sérülések, foltok, szakadások, karcok, alacsony kontraszt, esetleg rossz kompozíció. Ezek mindegyikét orvosolhatjuk lépésről-lépésre a Photoshopban.

A kép bevitele

Első lépésként szkenneljük be a képet. Attól függően, hogy mennyire régi, illetve milyen hatást akarunk elérni, lehet, hogy érdemes színesben szkennelni. Itt nem elsősorban az olyan képekre gondolok, amelyek eredetileg is színesek, hiszen azokat mindenképpen színesben érdemes digitalizálni, hanem megsárgult-megbarnult, de eredetileg fekete-fehér képekre. Ha a kép felhasználásánál ki akarjuk hangsúlyozni a „patinát” a felvételen, mindenképpen érdemes színesben szkennelni, hiszen ez a barnulást is áthozza. Persze a Photoshop is alkalmas arra, hogy különféle „öregbítő” hatásokat tegyünk a képre és tetszés szerint színezzük, de ezek a színezések mindig homogének lesznek, nem pedig olyan egyenetlenek, mint a valódi megsárgult képek.
Ha csak fekete-fehérben akarunk dolgozni, akkor valószínűleg nincs értelme színesben szkennelni. Ekkor is lehet azonban, hogy segítségünkre siet a színes szkennelés. Szürkeárnyalatos módban ugyanis a legtöbb szkenner sokkal kontrasztosabban „látja” a képeket, mint RGB-ben. Ez gyakran előny, különösen az egyébként is „lapos” régi képek esetében. Viszont ha valamilyen textúrázott papírra készült a kép – ami nagyapáink idejében bizony divat volt – akkor a felületi egyenetlenségeket is sokkal jobban kihozza a szkenner. Ezt pedig érdemes elkerülni azáltal, hogy inkább RGB módban szkennelünk és később, a programon belül váltjuk át a képet Grayscale módba.

Az első lépések

Elsőként a legdurvább hibákkal kezdjük a munkát. A kép szélén megjelenő szakadást kell valamilyen módon orvosolnunk. Ha ez a szakadás hosszabb, de érint lényeges képi részleteket, mint példánkban, akkor érdemes valahonnan a kép egy másik részéről kivágni egy nagyobb szeletet és azzal befoltozni a hiányt.
Itt kézenfekvő a kép alsó felének használata, hiszen az szimmetrikus a hiányzó felső résszel. Válasszuk ki tehát a kép alsó szélét és a Layer > New > Layer via Copy paranccsal helyezzük a másolatát új rétegre. Tükrözzük ezt meg az Edit > Transform > Flip Vertical parancs segítségével. Mozgassuk ezt az új réteget a szakadás fölé. Mivel a keret lent szélesebb volt, ebből ki kell vágnunk egy részt, hogy hozzávetőleg olyan széles fehér sávot kapjunk, mint amilyet a fotó oldalainál látunk. Ez egyben eltünteti a kép alján látható, megtükrözött feliratot is. Ezután a lasszó vagy a sokszög lasszó eszközzel jelöljük ki a belső ív mentén a padló megtükrözött részletét, majd a kijelölt részt töröljük. Ügyeljünk rá, hogy nem elég az ívet megrajzolni, a lasszó eszközökkel bezárt területet kell megadnunk!

Régi fotók felújítása Photoshopban
Ezután következzen az így megalkotott felső szél összemosása a kép további részeivel, ehhez a pecsét eszközt használjuk. A pecsét eszköz a kép részleteinek másolására, sokszorosítására szolgál, de retusáláshoz is ez a leggyakrabban használt eszköz. A pecsét a képről közvetlenül másolt részlettel fest.
Az eszközt használva először is meg kell jelöljük a kép azon pontját, ahonnan a másolást kezdeni akarjuk. Az Alt billentyűt lenyomva kattintsunk az egérrel a megfelelő helyre, ezzel a mintavétel helyét rögzítettük. Ezután ugyanúgy használhatjuk, mint az ecsetet, a vele rajzolt vonal azonban pontos megfelelője lesz a mintavételnek. Érdemes megfigyelni, hogy a pecsét mozgatásával szinkronban mozog a mintavételt jelző szálkereszt is. Tanácsos erre odafigyelni, hiszen megeshet, hogy kifutunk a mintavétel területéről.
A pecsét eszköz esetében az Options sávon az Aligned (igazítás) mezőt bejelölve választhatjuk meg a másolás módját. Ezt kikapcsolva, a nem igazított másolásnál a szálkereszt visszaugrik a kezdőpontba minden alkalommal, ha újrakezdjük a festést, míg ha bekapcsoljuk, a mintavételező szálkereszt végig követi a pecsét mozgását, akkor is, ha az éppen nem fest.
Mivel a kép szélét tartalmazó új rétegen akarunk festeni, de mintavételre az eredeti szolgál, be kell kapcsolnunk az Options sávon a Use All Layers kapcsolót. Ennek hatására az eszköz nem csak az aktív rétegről veszi a mintát, hanem a teljes látványból, mintha össze lennének olvasztva a rétegeink.
Némi pepecseléssel tehát a kép leszakadt szélét sikerült „visszavarrni”.

Folttisztítás

Régi fotók felújítása PhotoshopbanA legtöbb régi képre bizony ráférne valamilyen „csoda-mosópor”, mivel az évek során az ujjlenyomatok, kosz, karcok és még ki tudja mennyi megszámlálhatatlan hiba halmozódik fel rajtuk. Ezek egy része – különösen papír képek esetében – fizikailag is leszedhető, leradírozható a kép felületéről, azaz érdemes egy kicsit tisztogatni a fotót szkennelés előtt is, hagyományos, analóg eszközökkel. Nagy eséllyel még ez után is marad dolgunk bőven: a kisebb-nagyobb hibák kiretusálása sokszor türelmet próbáló feladat.
Akárcsak a korábbiakban, itt is a Clone Stamp, azaz pecsét eszközt használjuk. Az előbb már rendelkeztünk külön réteggel – hozzunk létre egyet most is. Ha továbbra is a Use All Layers aktív a pecsét eszköznél, akkor erre az új rétegre tehetjük a kitisztított részeket. Ez ugyan valamivel több memóriát igényel, viszont sokkal rugalmasabb lesz a visszavonás, hiszen nem kell a History palettán keresgélnünk, a nem tetsző részt egyszerűen leradírozhatjuk a rétegről.
A háttérben érdemes közepes méretű, lágy peremű ecsettel dolgozni, hiszen az kellően homogén. A keretnél és különösen az alaknál viszont már óvatosnak kell lennünk, mivel a lágy peremű pecsét elmoshatja az éles kontúrokat. Ebben is segítségünkre van a külön réteg retusálás közben, hiszen az új rétegre kerül a lágy peremű másolat, ahonnan viszont éles szélű radírral törölhetjük a felesleges részeket.
Törekedjünk arra, hogy minél kevesebb ecsetvonással végezzük a retusálást, így jobban meg tudjuk őrizni a kép eredeti szemcse-struktúráját. Ha ugyanis egy területen túl sokszor megyünk át, előbb utóbb a kép eredeti szemcsézete teljesen átrendeződik, elmosódik, ezzel zavaró hatást keltve az egyébként szemcsés környezetéhez képest.
A 7.0-s Photoshopban a pecsét mellett már más lehetőségeink is vannak: a Heal (azaz gyógyító) eszköz sokban hasonlít a hagyományos pecséthez, ugyanúgy retusálhatunk vele, mintát véve a kép egyik pontjáról és rendre átmásolva azt máshová. Itt azonban a program nem csak szolgaian másol, hanem a retusálás közben megőrzi az eredeti terület fény-árnyék viszonyait és textúráját, ezzel megkönnyítve a retusőr munkáját. Így nem kell aprólékos gonddal kiválasztani az árnyalatban megfelelő területet, ahonnan ráadásul elegendő mennyiségű mintát tudunk venni a másoláshoz. A Patch (azaz tapasz) eszköz szintén hasonló feladatot tűzött ki. Itt nem a pecséthez hasonlóan kell mintát vennünk, hanem előre ki kell választanunk azt a területet, ami majd tapaszként szolgál. Ehhez használhatjuk a megszokott kiválasztó eszközöket, de magát a Patch eszközt is. Miután elkészültünk a kijelöléssel, az így meghatározott „tapaszt” a Patch eszközzel áthelyezhetjük a kép tetszőleges pontjára, ahol az beleolvadva a környezet színvilágába kijavítja a problémát.
Régi fotók felújítása PhotoshopbanSokaknak talán túlságosan is munkaigényesnek tűnhet, ez az egyszerűnek tetsző feladat. Joggal merül fel bennük a kérdés, hogy nincs-e erre valami egyszerűsítés a programban? Nos, ami azt illeti van: a Filter menü Noise pontja alatt több ilyen parancsot is találunk. A mi esetünkben az ígéretes nevű Dust&Scratches (por és karcok) szűrő tűnik a helyes megoldásnak. Valóban ezzel a szűrővel eltávolíthatjuk az apróbb hibákat egyenetlenségeket a képről. Minél nagyobb rádiuszt adunk meg a csúszkával, annál jobban elsimítja az egyenetlen, szemcsés, karcos részeket. A dolog hátránya viszont, hogy nem tesz különbséget a képen karc és részlet között, ezért az arcvonásokat is éppúgy elmossa, mint a hibákat. Persze ha kiválasztanánk külön a hátteret és csak azon használnánk a parancsot, akkor jó eredményt adna. De az egyes területeket aprólékosan kiválasztani legalább annyira fáradságos művelet, mint a pecsét eszközzel a hibákat kiretusálni.

Színek és kontrasztok

Az apróbb hibák mellett a régi képek másik legkomolyabb gondja a rossz kontraszt. A kép fakulásával, illetve a színes képek elszíneződésével együtt jár a kontraszt romlása is. Természetesen erre is megoldást nyújt a Photoshop.
Az alapvető kontraszthibák kijavítására szolgál az Image > Adjust > Auto Contrast parancs. Ez a kép legsötétebb pontjához feketét, a legvilágosabbhoz fehéret rendel hozzá, ezzel lefedve a teljes árnyalati terjedelmet. Ha volt valamilyen elszíneződés a képen, akkor az továbbra is megmarad. Az Auto Levels parancs már a kontraszt feljavítása mellett a színeltolódással is foglalkozik: az árnyékos és világos részeken semlegesre állítja a színegyensúlyt, ezáltal a kép színei a helyükre kerülnek ebben a két tartományban. Az eljárás hátránya, hogy a középtónusokkal nem foglalkozik, azaz az ott jelentkező problémákra – mint amilyen a keresztgamma jelensége is – nem nyújt megoldást. Használhatatlan továbbá akkor is, hogyha szándékosan jelenik meg a képen valamiféle színeltolódás, például egy naplementét ábrázoló tájon.

Régi fotók felújítása Photoshopban

A 7.0-s Photoshopban jelent meg a fenti két parancs kiegészítéseként az Image > Adjustments > Auto Color, amely már a kontraszt beállítása mellett a teljes árnyalati terjedelmen végrehajtja a színkorrekciót, így rendbe hozva a kép színegyensúlyát. Persze ez sem csalhatatlan – ahogy minden automatizmus is csak az általános problémákra nyújt megoldást. Használjuk ezt a parancsot, mert érdemes és sok munkától kímél meg, de fogadjuk fenntartásokkal az eredményt, mert nem mindig megfelelő.
De térjünk vissza a régebbi képünkhöz. Itt a színegyensúly beállítása értelmetlen, hiszen fekete-fehér képről van szó, és ha színesben dolgozunk is vele, csak azért tesszük mert éppen szükségünk van a rajta látható elszíneződésre. Itt tehát a fentebb említett parancsok közül csak az Auto Contrast lehet használható. Azonban arra kattintva sem kapunk kielégítő eredményt, mivel a kép „becsapja” az automatizmust. Ennek az oka abban keresendő, hogy az automata kontrasztállító parancsok mindegyike a kép hisztogramját használja fel a beállítások elvégzéséhez. Ezt magunk is megnézhetjük az Image > Histogram parancs kiadásával.
A hisztogram igen fontos diagram, ami a kép pixeleinek fényerő szerinti eloszlását mutatja. A hisz­togramon vízszintesen mér­hető a fényerő 0‑tól 255-ig, azaz a feketétől a fehérig, függőlegesen pedig minden fényerő érték fölött az ilyen fényerejű pixelek számával arányos magasságú vonal áll. Erről a diagramról ránézésre is látszik, hogy a képünk mennyire világos vagy sötét tónusú. Fontos információkat szolgáltathat a kép fényerejének és színeinek módosításához. Ha van aktív kiválasztás, a hisztogram csak arra fog vonatkozni, lágy peremű kiválasztás esetén az 50%-ban kiválasztott pixelek jelentik a határt.
Ha megnézzük az ehhez a képhez tartozó hisztogramot, látható, hogy a világos tartomány javarészt hiányzik, azaz itt nincs semmilyen részlet. Ha ezt ki tudjuk küszöbölni, akkor helyre áll a kép kontrasztja.
Erre a feladatra az egyik legalkalmasabb parancs az Image > Adjust > Levels. (Az ugyanitt található Curves is éppolyan alkalmas a feladatra, itt csak a személyes preferenciák döntik el, melyiket alkalmazzuk.) Ha a Levels parancsot kiadjuk, azt fogjuk tapasztalni, hogy – a legtöbb parancshoz hasonlóan – csak az éppen aktív rétegen hat. Márpedig mi már három réteggel is rendelkezünk, de előfordulhatna, hogy ennek a többszörösével. Ilyenkor szerencsére nem kell minden egyes rétegre külön kiadni a parancsot, sőt össze sem kell olvasztani a rétegeket. Ehelyett Adjustment Layert, azaz korrekciós réteget alkalmazunk, amely minden alatta található rétegre érvényesíti a megadott hatást, ez alkalommal a Levels beállításait.
A Layers paletta alján az Adjustment Layerek közül válasszuk tehát a Levelst és állítsuk be a helyes kontrasztot. Ezzel a beavatkozással viszont a kép színei nagyon erősek lettek, a kép természetellenesen sárga lett egy ósdi fotográfiához képest. Persze erre is van megoldás: a következő Adjustment Layerre tegyünk egy Hue/Saturation parancsot, a Saturation, azaz a telítettség csökkentésével. Ez máris visszahoz valamennyit a kép szürkés-fakó hangulatából, ugyanakkor meghagyja a kontrasztot.

Éleslátás

Ezzel szinte készen vagyunk a képpel, még egy dolog maradt hátra: az élességfokozás. Természetesen az élesség ilyen jellegű fokozása nem teremt új részleteket a képen, de egy optikai csalódásnak köszönhetően élesebbnek látjuk a képet.
Élesítésre több lehetőség is rendelkezésre áll a Filters menüben, a leghasznosabb mégis talán a Sharpen > Unsharp Mask parancs használata, ezért itt ezt részletezzük. A szűrő a nevét az életlen maszkot használó hagyományos fototechnikai eljárásról kapta, amely a képi részletek kontúrjának élesítésére szolgál.

Régi fotók felújítása Photoshopban

Az Unsharp Mask szűrő jól kompenzálja a nem megfelelő képélességet, akár rossz szkennelés, akár újraméretezés vagy éppen torzítás miatt lett olyan. Csodát persze ne várjunk, hiszen azok a részletek, amelyek eredetileg nem voltak ott a képen, így sem fognak megjelenni.
Az Unsharp Mask párbeszédablakban a Amount csúszkával állíthatjuk be a szűrő hatásának százalékos értékét 1 és 500 között. Minél nagyobb ez a szám, annál erősebb hatása lesz a szűrőnek. Nagy felbontású képek előkészítése esetén 150-200% javasolt. A Radius csúszka értéke adja meg, hogy a peremtől milyen távolra van a szűrőnek kihatása. Ez elvileg 0,1 és 250 között változhat – minél nagyobb ez az érték, a szélektől annál távolabb érezteti hatását az élesítés. A szűrő jó hatása érdekében ajánlatos a kis sugárérték megadása, 72 dpi felbontású kép esetén például 1-2 pixel. Minél nagyobb ez a sugár, annál nehezebb elhitetni a szemünkkel az optikai csalódást. A Threshold csúszka adja meg az élesítő hatás fényerő-különbség értékét. Az élesítés csak azokra a pixelekre hat, ahol a különbség nagyobb ennél a határnál, azaz ennek alapján találja meg a szűrő a kontúrokat. Minél nagyobb ez az érték, annál nagyobb kontrasztugrást vesz csak figyelembe a program, annál kevesebb kontúrra alkalmazza a szűrőt. Ezzel kézben lehet tartani a nem kívánt kontrasztnövekedést a homogén területeken, ami esetleg szemcsézettséghez vagy torzuláshoz vezetne. Javasolt értéke 2 és 20 közötti, a kép tartalmától függően.
Ha képünkön túl sok az élénk szín, lehet, hogy az Unsharp Mask szűrő ezt tovább fokozza, túltelítve ezzel egyes színeket. Ezt megelőzendő váltsuk át a képet CIELab módba, alkalmazzuk az Unsharp Maskot csak az L csatornára, majd váltsuk vissza. Így az élesítés mellett megőrizhetjük a színértékeket, hiszen ez a módszer érintetlenül hagyja a színek telítettségét.
Akárcsak korábban a Levels esetében, az Unsharp Mask parancsnál is gondot okozhat, hogy csak az aktív rétegre hat, a többire nem, ráadásul itt nincs lehetőségünk Adjustment Layer használatára. Ezért a parancs használata előtt érdemes külön elmenteni a rétegeket tartalmazó képet, ha még szükségünk lehet rá, majd a Layers > Flatten Image paranccsal olvasszuk össze a rétegeket.
Ezután adjuk ki az Unsharp Mask parancsot és élesítsünk a képen. Miután ezzel is megvagyunk, már ne módosítsunk a képen olyan parancsokkal, amelyek ronthatnak kép a minőségén (például forgatás, méretezés, színkorrekció stb.), mert ezek tönkre teszik az élesítés hatását. Természetesen színmódot válthatunk, azaz később is áttehetjük a képet például CMYK módba.

Régi fotók felújítása Photoshopban

Ez a Photoshop tutorial a Fontoló Stúdió tananyagai, oktatóanyagai közül való. Copyright 2012.