Összhatásmódok Photoshopban

Photoshop összhatás (Blending) módokA Photoshop rétegtechnikáinak egyik legfontosabb összetevője az összhatásmódok (vagy keverési módok) alkalmazása. Az angol „blending” kifejezésbe tulajdonképpen beletartozik ezek mellett az átlátszóság kezelése és a haladó átlátszósági beállítások is. Bár a Photoshop rengeteg (a CS6-os változatban összesen 29) ilyen módot ismer, valószínűleg nagyon kevesen vannak, akik bármelyik beállításról meg tudják mondani előre, hogy milyen hatással lesz egy tetszőlegesen választott képre. Pedig a kísérletezés sokszor hosszadalmas és nem is biztos, hogy kellő eredményt hoz. Lássuk hát, mit tudnak az egyes hatások és mikor alkalmazhatjuk őket.

Az alapok

Az alábbiakban több szempontból is körüljárjuk az összhatásmódokat: megnézzük a matematikai hátteret, megnézzük az analóg megfelelőt, ahol van és a fontosabbaknál bemutatok gyakorlati példákat.

A matematikai megközelítésnél fontos azt kiemelnem, hogy az eredmény meghatározásakor a program az egyes szín-, illetve fényerőértékeket úgy kezeli, mintha 0 és 1 közötti értékek lennének, vagy ha úgy tetszik, 0 és 100% közöttiek. Így, ha például két középszürke értéket (50%) összeszorzunk, az eredmény 25% lesz. Ez a tapasztalatainkkal is összhangban van, hiszen ha két 50%-os rétegen nézünk át, az alattuk lévő réteg 25%-át látjuk, éppúgy, ahogy két félig fedő dia esetében.

Az egyes összhatásmódokat beállíthatjuk a festőeszközöknél, a rétegeknél és rétegcsoportoknál. Ezek a beállítási lehetőségek nagyon hasonlóak, bár egy-két eltérést találunk – ezekről bővebben lesz szó a festőeszközöknél. Sőt, ugyanezeket a módokat – ha nem is a teljes listát – találjuk meg az Illustrator és az InDesign beállítási lehetőségei között is. A működésük ott is nagyon hasonló, azzal az eltéréssel, hogy ott nem rétegekre, hanem objektumokra hatnak.

Fontos közös vonás még ezeknél a funkcióknál, hogy mindig lefelé hatnak. Azaz a réteg összhatásmódja az adott rétegre és az alatta lévő(k)re vonatkozik, a felette lévő rétegek ebben a kalkulációban egyáltalán nem vesznek részt. A legnyilvánvalóbb talán ez az átlátszóságnál: ha két réteg közül csak a felsőre állítom be az átlátszóságot, az alatta fekvő láthatóvá válik, ha csak az alsóra, annak nem látom az eredményét, hiszen a felső továbbra is takarja.

A leírásban a matematikai képleteknél az E (eredmény), A (alsó réteg/alap) és F (felső réteg/festőszín) jelöléseket használom majd, így akár rétegekre, akár festőeszközökre értelmezhetők a képletek.

A képlet után jelzi, ha a rétegek sorrendje felcserélhető és sorrend az eredményt nem befolyásolja, és jelzi, ha a sorrend nem felcserélhető, fordított sorrendben más eredményt kapnánk.

Calculations és Apply Image (számítások, kép alkalmazása)

Az összhatásmódok – bár legtöbbször a rétegek és a festőeszközök kapcsán találkozunk velük – számos helyen felbukkannak a Photoshopban. A legtöbb esetben teljesen egyértelmű, hogy mire vonatkoznak, például a Fill (kitöltés) parancs esetében a kitöltő tartalom és a kitöltött réteg eredeti tartalma között hoznak létre kölcsönhatást.

Photoshop Apply Image

Van azonban két parancs, ahol a helyzet valamivel összetettebb: az egyik az Image menü Calculations parancsa. Az összhatásmódok itt is ugyanúgy működnek, mint a rétegek esetében, csak éppen a kiindulási adatok nem egy-egy réteg adatai, hanem a kép(ek) egy-egy csatornája. Az eredmény szintén nem rétegen, hanem új dokumentumban, új csatornán vagy új kijelölésként jelenik meg.

A ki- és bemeneti adatok különbözősége mellett az is megkülönbözteti a rétegek összhatásmódjaitól, hogy nem beállítás hanem parancs jellegű funkció, azaz utólag nem lehet kikapcsolni vagy módosítani.

Az Apply Image ettől annyiban különbözik, hogy ott a forrás és az eredmény ugyanaz: a kép valamelyik rétege, illetve csatornája, azaz képet önmagával léptethetjük kölcsönhatásba.

A magyar változat

A leírásban elsősorban az összhatásmódok angol elnevezéseit használom, de mellette megtalálhatók a magyar megfelelők is. Bár az angol eredetiben sem mindig teljesen következetes és találó az egyes módok elnevezése, a magyar verzióban több melléfogás és rossz fordítás miatt eléggé kaotikus a helyzet. Az ilyen esetekben a menüpont magyar neve mellett a jelentésbeli magyar megfelelőt is megadom – azaz hogy mit jelent az adott tétel magyarul.

Az átlátszóság (Opacity)

E = F × (átlátszóság) + A × (100% – átlátszóság)

Az átlátszóság tulajdonképpen a legegyszerűbb mód, és persze némileg másképp is működik, mint a többi, hiszen százalékos beállításként adhatjuk meg. A rétegek sorrendje nem felcserélhető – csak ha a megfelelő beállítást adjuk. A képletből is kitűnik, de némi tapasztalattal valószínűleg mindenki tudja, hogy ha a rétegek sorrendjét megcseréljük, az átlátszóság kiegészítő értékét kell megadnunk. Azaz ha a háttér fölé 60%-ban átlátszó réteget teszünk, a felcserélt sorrendben a felülre kerülő rétegnek 40% átlátszóságot kell adnunk.

Ez a lehetőség, hogy a rétegek ily módon felcserélhetők, nagyobb szabadságot ad, rugalmasabban tudjuk rendezni a kompozícióinkat.

A kitöltés (Fill opacity)

Photoshop LayersA Rétegek panel tetején két csúszkát is találunk az átlátszóság beállítására. A legtöbb esetben mindegy melyiket használjuk, az eredmény ugyanaz lesz: áttetsző réteg. Az alapvető különbség a kettő között az, hogy a felső, az Opacity csúszka a teljes rétegre, míg a Fill csúszka csak a réteg tartalmára hat, az esetleges effektekre nem. Ezen felül egyes összhatásmódoknál (Color Burn, Linear Burn, Color Dodge, Linear Dodge, Vivid Light, Hard Mix, Difference) is eltérő eredményt ad a két csúszka használata (lásd később).

A festőeszközök egyedi összhatásmódjai

Két olyan módot találunk, amely csak a festőeszközök listájában jelenik meg, a rétegeknél nem.

ecsetek összhatásmódjai

Festőeszközök összhatásmódjai: Normal, Behind, Clear

A Behind (Mögötte – helyesebben mögé) mód azt szimulálja, mintha az ecsettel a már meglévő rajz mögé festenénk, azaz az eszköz csak a (részben) átlátszó területeken hagy nyomot. A háttérrétegen nem használhatjuk, de a többin sincs hatása, hacsak nincsenek átlátszó részek a rétegen. A részben áttetsző területekre részben fest, keverve a festőszínt a már ott lévővel.

A hatása éppen ellentétes a Rétegek panel tetején található Lock transparent pixels (átlátszó pixelek zárolása) ikonnal, hiszen azt bekapcsolva csak a nem átlátszó területekre festhetünk.

A Clear (Törlés) mód radírrá alakítja az ecsetet, azaz a festőszíntől függetlenül átlátszóvá teszi azt a területet, ahová festünk. A háttérrétegen nem alkalmazható.

A festőeszközök többi összhatásmódjának működése megegyezik a rétegnél tapasztalhatóval, így ezek a rétegeknél részletesen áttekinthetők. Értelemszerűen az ecsetnél festőszín és alapszín értendő felső réteg és alsó réteg helyett.

A rétegcsoportok egyedi összhatásmódjai

Egy olyan tételt találunk rétegcsoportok esetében az összhatásmódok listáján, amit máshol nem: Pass Through – azaz átenged. Ez az alapértelmezett, akárcsak a rétegek esetében a Normál. A különbség az, hogy ha a rétegcsoport esetében a Normál opciót választjuk, akkor ezzel felülírjuk azokat az összhatásmódokat, amelyeket az egyes rétegekhez határoztunk meg. A Pass Through ezzel szemben átengedi a beállítást a csoport tagjainak, maga a csoport nem definiál semmilyen összhatásmódot. Bővebben a rétegek összhatásairól és további lehetőségeiről lásd később.

Gyorsbillentyűk

Az egyes összhatásmódokhoz gyorsbillentyűk is tartoznak. Például a Normál mód az Alt + Shift + N. Hasonlóképpen az összes többi gyorsbillentyű Alt + Shift és egy betű lenyomásával elérhető – hogy melyik módhoz melyik betű tartozik, az is leolvasható a listából (lásd lentebb, az Összhatásmódoknál).

A Shift + + és a Shift + – kombinációkkal közlekedhetünk a listában, egyenként léptetve az összhatásmódokat lefelé vagy felfelé. Emellett, ha a lista aktív, akkor a fel-le kurzornyilakkal is léptethetjük az egyes módokat, így végiggörgetve a lehetőségeken.

Az átlátszósághoz is tartozik gyorsbillentyű: nyomjuk le bármelyik számbillentyűt, hogy a tízszeres opacity értéket kapjuk: 1-es – 10%, 2-es – 20% stb. A kivétel a 0, ami 100%-ot ad. Ha ennél pontosabb beállításra van szükségünk, nyomjuk a számokat gyorsan egymás után, így kétjegyű számokat is beírhatunk. A 0 így a 100%-ot adja, míg a 00 a 0%-ot (a CS6-os verziótól).

Ha a Shift + [szám] billentyűkombinációt nyomjuk le, akkor az Opacity helyett a Fill értékét állíthatjuk be – kivéve, hogy ezt 30%-ra nem lehet, mivel a Shift + 3 kombinációt a Photoshop Shift + +-nak értelmezi és így az összhatásmódok között lépked lefelé. Ráadásul ezeket a gyorsbillentyűket nem lehet módosítani…

A fenti gyorsbillentyűk általában az aktív réteg tulajdonságait állítják be, kivéve, ha valamelyik festőeszközünk aktív, akkor ugyanis annak a beállításait változtathatjuk velük. A Shift + [szám] kombináció a festőeszközöknél a Flow (Folyatás) tulajdonságot állítja (ahol van ilyen).

Az összhatásmódok csoportosítása

A Photoshopban az egyes összhatásmódok nem össze-vissza, hanem átgondolt csoportosítás szerint követik egymást. Az alábbi csoportokat különböztethetjük meg működésük szerint.

Az összhatásmódok

Photoshop összhatás (Blending) módok

Photoshop összhatásmódok és a hozzájuk tartozó gyorsbillenytűk


NormalNormal (normál)

A Normál mód valójában nem igazi összhatásmód, hiszen nem csinál semmit, ez az összhatásmódok hiánya. Az alábbi példákban az itt látható két, vízszintes és függőleges spektrumot tartalmazó rétegnek az összhatásait láthatjuk, a vízszintes spektrum a felső réteg. Így minden szín minden színnel kölcsönhatásba lép (valamint önmagával is a kép átlójában) és jól megfigyelhető az eredmény.

A csoportok esetében fontos szerepe van a Normál módnak: ha egy csoportnál ezt választjuk, akkor ezzel felülírjuk azokat az összhatásmódokat, amelyeket az egyes rétegekhez határoztunk meg.

DissolveDissolve (szórt)

E = F vagy A

Ebben a módban az adott réteg minden pixele vagy látszik teljes egészében vagy egyáltalán nem, részben áttetsző vagy keveredő színű pixeleket nem találunk. Hogy látszik-e az adott pixel, az (kvázi)véletlenszerű, de a véletlenszám tartományát a réteg átlátszósága adja. Így bár egyes pixelekről nem tudom megmondani, hogy megjelennek-e vagy sem de azt meg lehet jósolni, hogy a 90%-os opacityvel rendelkező rétegen a pixelek 90%-a látszik, a többi eltűnik.

Gyakorlati alkalmazása ritka, mivel a számítást pixelenként végzi a program, így a „szórás” mindenképpen pixel alapú lesz, függetlenül a felbontástól.

Példa

DissolveJégvirágos képkeret Dissolve mód segítségével >>>

A sötétítés csoport

Az ebbe a csoportba tartozó módok közös jellemzője, hogy az eredmény mindig sötétebb (vagy legalább is sosem világosabb), mint a kiindulási rétegek, azaz az eredményül kapott értékek kisebbek vagy egyenlőek a kiindulási értékekkel.

DarkenDarken (Sötétítés) és Darker Color (Sötétebb szín)

E = F {FA} vagy A {F > A}

Darken módban a két réteg színei közül csak az egyik jelenik meg: a sötétebb. Mivel az összehasonlítást a Photoshop színcsatornánként külön-külön végzi el, nem biztos, hogy eredményül kapott szín hasonlítani fog bármelyik kiindulási színre.

Darker ColorDarker Color módban a Darkenhez hasonlóan a két réteg színei közül csak a sötétebb jelenik meg, itt azonban nem csatornánként hasonlítja össze az értékeket a program, hanem a színek fényerőértékét használja. Így itt biztos, hogy az eredeti két szín közül valamelyik jelenik meg. Mivel vagy az egyik vagy a másik réteg színe jelenik meg, előfordul, hogy nincs átmenet az egyes területek között, recés, durva kontúrok jelennek meg a képen. A Darker Color mód szürkeárnyalatos képeken nem használható.

Multiply (Többszörözés – helyesen szorzás, dia vagy szendvicspozitív)

E = F × A

MultiplyA Multiply mód az egyik legfontosabb összhatásmód, vele találkozhatunk talán a legtöbbször.

A matematikai leírása nagyon egyszerű: ahogy az angol neve is utal rá, a két színértéket összeszorozza. Ebből következik, hogy a rétegek sorrendje felcserélhető.

Ez az összhatásmód elég pontosan szimulálja az analóg fényképészetből azt, amikor két diapozitívot egymásra teszünk és úgy vetítjük ki – innen is kapta korábbi magyar nevét: szendvicspozitív.

Felhasználói szemmel talán a legkönnyebb úgy megközelíteni a kérdést, hogy az adott réteg (részben) áttetszővé válik, mégpedig a fényerő függvényében. Minden pixel átlátszósága a fényerejével fordítottan arányos lesz, így a teljesen fehér területek eltűnnek (= 0% opacity), a feketék változatlanok maradnak (= 100% opacity), míg a köztes árnyalatok részben áttetszőek lesznek fényerejük arányában.

A legtöbbször árnyékok használatakor találkozhatunk ezzel a móddal – például a Drop Shadow effektnél.

Példa

Rányomás - OverprintA Multiply mód remekül használható InDesignban, valamint Illustratorban a felülnyomás (Overprint) helyettesítésére >>>

ExpozíciókorrekcióMultiply módban könnyen és gyorsan korrigálhatjuk a túlexponált fotókat >>>

Color BurnColor Burn (Színégetés)

E = 1 – (1 – A) / F

Ez a mód nagyon hasonlít a Multiply-ra (a háttérréteg negatívját osztja a felső réteggel, majd veszi a negatívját), de sötétebb eredményt ad, és a középtónusok telítettebbek, színesebbek lesznek. Color Burn módban, ha csökkenteni akarjuk a hatás erősségét, az Opacity és a Fill csúszkák nem ugyanazt az eredményt adják, az utóbbi sokkal „gyorsabban” veszi vissza a hatást.

Linear BurnLinear Burn (Lineáris égetés)

E = F + A – 1

Ez a mód valahol félúton áll a Multiply és a Color Burn között: sötétebb eredményt ad az előbbinél, de kevésbé telített, mint az utóbbi. Ha az aktuális réteget negatívba váltjuk, ereményül kivonást kapunk (Subtract = (1 – F) + A – 1 = AF).

Ha Linear Burn módban csökkentjük a hatás erősségét, az Opacity és a Fill csúszkák nem ugyanazt az eredményt adják, az előbbi sokkal finomabb hatást nyújt.

A világosítás csoport

Ezeknek a módoknak közös jellemzője, hogy az eredmény mindig világosabb (vagy legalább is nem sötétebb), mint a kiindulási rétegek. Hatásukat tekintve pontosan az ellenkezőjét művelik, mint a sötétítés csoport tagjai. Az ellentét a nevükben is jól látható (a Multiply–Screen páros kivételével).

LightenLighten (Világosítás) és Lighter Color (Világosabb szín)

E = F {F > A} vagy A {FA}

Lighten módban a két réteg színei közül csak a világosabb jelenik meg. Az összehasonlítást a Photoshop itt is színcsatornánként külön-külön végzi el, nem biztos, hogy az eredményül kapott szín hasonlítani fog bármelyik kiindulási színre.

Lighter ColorLighter Color módban a Lightenhez hasonlóan és a Darker Color ellentéteként, a két réteg színei közül csak a világosabb jelenik meg, de a színek fényerőértékét véve alapul, nem pedig csatornánként összehasonlítva. Így itt biztos, hogy az eredeti két szín közül az egyik jelenik meg. Akárcsak a Darker Color esetén, itt is előfordul, hogy nincs átmenet az egyes területek között, és recés, durva kontúrok jelennek meg a képen.

A Lighter Color mód szürkeárnyalatos képeken nem használható.

ScreenScreen (Raszter – helyesen vetítés vagy szendvicsnegatív)

E = 1 − (1 − F) × (1 − A)

A Screen a Multiply mód ellenkezőjét adja, bár ezt nem osztással éri el, hanem a színértékek inverzének összeszorzásával, majd az eredmény inverzével. A rétegek sorrendje itt is felcserélhető.

Ennek az összhatásmódnak az analóg fényképészetben az felelne meg, ha két dianegatívot teszünk egymásra és úgy világítjuk át, majd az eredmény negatívját vesszük (akárcsak a matematikai formulája – innen is kapta korábbi magyar nevét: szendvicsnegatív). Vagy másik gyakorlati példával élve: az egyes képeket diavetítővel ugyanarra a vászonra vetítjük. Az így kapott eredmény is megfelel a Screen módnak.

Ahogy a Multiplynál, itt is megközelíthetjük úgy a kérdést, hogy az adott réteg (részben) áttetszővé válik, mégpedig a fényerőnek megfelelően. Minden pixel átlátszósága a fényerejével arányos lesz, így a teljesen fekete területek eltűnnek (= 0% opacity), a fehérek változatlanok maradnak (= 100% opacity), míg a köztes árnyalatok részben áttetszőek lesznek fényerejük arányában.

A legtöbbször fények használatakor találkozhatunk ezzel a móddal – például a Glow effekteknél.

Screen módban könnyen és gyorsan korrigálhatjuk az alulexponált fotókat >>>

Color DodgeColor Dodge (Színfakítás)

E = A / (1 – F)

Ez a mód a felső réteggel világosítja az alsót, valamivel erősebben, mint a Screen és telítettebb középtónusokkal. A magyar név itt sem igazán találó, hiszen általában telítettebbek lesznek a színek, elsősorban a középtónusokban.

Color Dodge módban, ha csökkenteni akarjuk a hatás erősségét, az Opacity és a Fill csúszkák nem ugyanazt az eredményt adják, az utóbbi sokkal „gyorsabban” veszi vissza a hatást.

Linear DodgeLinear Dodge (Add) (Lineáris fakítás [Hozzáadás – helyesebben összeadás])

E = F + A

Ez a mód az egyszerű összeadást valósítja meg. A két réteg színértékei összeadódnak, azaz minden világosabb lesz, ahol pedig 100%-nál nagyobb érték adódna, ott 100% lesz – emiatt sok helyen kifehéredhet a kép. Az eredmény világosabb, de kevésbé telített, mint a Color Dodge esetében.

Ha Linear Dodge módban csökkentjük a hatás erősségét, az Opacity és a Fill csúszkák nem ugyanazt az eredményt adják, az előbbi sokkal finomabb hatást nyújt.

A kontraszt csoport

Az ide tartozó módok nagyjából úgy működnek, hogy az adott réteg eleve sötétebb pixeleit sötétítik (mint a sötétítés csoport), míg a világosakat világosítják (mint a világosítás csoport), így összességében növelve a kép kontrasztját. Emiatt itt a semleges szín, ami eltűnik és nincs hatással a másik rétegre az 50% szürke.

OverlayOverlay (Átfedés)

E = 2 × F × A {A ≤ 50%} vagy 1 – 2 × (1 – F) × (1 – A) {A > 50%}

Ez a mód hatásában a Multiply és Screen módokat ötvözi, az alsó réteg fényerejének függvényében alkalmazva egyiket vagy másikat. Annyiban kilóg a sorból, hogy míg a kontraszt csoport többi tagja az aktuális réteg fényerőértékei alapján dönt a sötétítésről vagy világosításról, addig az Overlay esetében az alsó réteg fényereje határozza meg a végeredményt. A fordítottja a Hard Light mód – azaz a rétegek sorrendjét felcserélve és Overlay helyett Hard Lightot alkalmazva ugyanazt az eredményt kapjuk.

Soft Light (Lágy fény)

E = (2 × F – 1) × (AA2) + A {F ≤ 50%} vagy (2 × F – 1) × (√AA) + A {F > 50%}

Az adott réteg „megvilágítja” az alatta lévőt, általában növelve a kontrasztot a képen. A hatás hasonló, csak lágyabb, mint az Overlay esetében.

Hard LightHard Light (Kemény fény)

E = 2 × F × A {F ≤ 50%} vagy 1 – 2 × (1 – F) × (1 – A) {F > 50%}

Ez a mód a Screen és a Multiply módokat kombinálja, az adott réteg fényerejének függvényében – akárcsak az Overlay mód. Jól láthatóan a képlete is ugyanaz, éppen csak az alkalmazás különböző: itt a felső réteg fényereje dönt, hogy melyik számítást kell alkalmazni. Ennek megfelelően ez éppen az Overlay megfordítása.

Vivid LightVivid Light (Élénk fény)

E = 1 – (1 – A) / (2 × F) {F ≤ 50%} vagy A / (2 × (1 – F)) {F > 50%}

Ez a mód elég jelentős kontrasztnövekedést eredményez, különösen a csúcsfényekben és a mélyárnyékokban. A Color Dodge és a Color Burn módokat kombinálja, az adott réteg fényerejének függvényében.

Ha Vivid Light módban csökkentjük a hatás erősségét, az Opacity és a Fill csúszkák nem ugyanazt az eredményt adják.

Linear LightLinear Light (Lineáris fény)

E = A + 2 × F – 1

Ez a mód a Linear Burn / Linear Dodge módhoz hasonlít, de valamivel erősebben hat. Növeli a kontrasztot, bár nem annyira, mint a Vivid Light.

Ebben a módban csökkentve a hatás erősségét, az Opacity és a Fill csúszkák nem ugyanazt az eredményt adják.

Pin LightPin Light (Tűfény)

E = 2 × F – 1 {A < 2 × F – 1} vagy A {2 × F – 1 < A < 2 × F} vagy 2 × F {A > 2 × F}

Ennél a módnál három különböző tartomány szerint viselkedik a réteg. Ennek eredményeképp a középtónus egy szűk része változatlan marad, a világos és sötét régiókban pedig a Lighten / Darken módokhoz hasonlóan működik az összhatás. Mivel a hatás tartományának meghatározásában is mindkét réteg részt vesz, sokszor szinte megjósolhatatlan az eredmény.

Hard MixHard Mix (Kemény keverés)

E = 0% {F < 1 – A} vagy 100% {F > 1 – A}

Ebben a módban csak az elsődleges és másodlagos színek jelennek meg, valamint a fekete és a fehér. A két réteg tónusarányának megfelelően az eredmény 0 vagy 100% (csatornánként külön-külön), így nem is jelenhet meg semmi más, csak az alapszínek.

Ha Hard Mix módban csökkentjük a hatás erősségét, az Opacity és a Fill csúszkák nem ugyanazt az eredményt adják.

Az inverz és a számítás csoport

Ezek a módok már messzebb esnek az analóg példáktól, sokkal inkább a szintetikus effektek világába kalauzolnak. Színkorrekciós munka során nem sűrűn kerülnek elő, de látványos, sőt néha meglepő eredményt tudnak produkálni.

DifferenceDifference (Különbség)

E = |F – A|

Az egyik legkézenfekvőbb mód a két réteg különbségének abszolút értéke. Az abszolút érték miatt a rétegek sorrendje felcserélhető. Remekül használható egy kép két változatának összehasonlítására: ahol a két verzió azonos, az eredmény 0, azaz fekete, ahol különbözik, ott nem. Difference módban a kivonás jellegéből adódóan a fekete (= 0%) semmilyen hatással nincs, azaz eltűnik, a fehér (= 100%) pedig negatívba váltja a másik réteget.

Ebben a módban csökkentve a hatás erősségét, az Opacity és a Fill csúszkák nem ugyanazt az eredményt adják.

Példa

Photoshop Difference módA Multiply mód remekül használható InDesignban, valamint Illustratorban a felülnyomás (Overprint) helyettesítésére >>>

ExclusionExclusion (Kizárás)

E = F + A – 2 × F × A

Hatásában hasonló a Difference módhoz, de gyengébb. A fekete és fehér értékek ugyanúgy viselkednek, mint a különbségnél, de a középtónusoknál sokkal jobban csökkenti a kontrasztot.


SubtractSubtract (Elvétel – helyesen kivonás)

E = A – F

Az egyik legkézenfekvőbb művelet: kivonás. Majdnem ugyanaz a művelet, mint a Difference esetében, csak éppen a sorrend fordított és nem vesszük az eredmény abszolút értékét. Persze negatív számok nem jöhetnek ki, ezek helyett mindenütt 0-t vesz a program. Összehasonlításra ez is alkalmas, akárcsak a Difference, de itt szelektíven jelenik meg az eredmény, csak azt a különbséget látjuk, ahol az alsó réteg világosabb volt.


DivideDivide (Felosztás – helyesen osztás)

E = A / F

Ez is egy egyszerű alapműveletet valósít meg, a két réteg színértékeit csatornánként elosztja egymással. Mivel a százalékos értékkel az osztás magasabb értéket eredményez, mint a kiinduló értékek, a végeredmény világosabb lesz. A fekete használata esetén van itt egy kis kitérő, hiszen a fekete = 0 és nullával nem oszthatunk, ezért fekete esetén az eredmény fehér lesz.


Színezés csoport

Ebben a csoportban a színek három tulajdonsága, a színezet (Hue), a telítettség (Saturation) és a fényerő (Luminosity) alapján jön létre a kölcsönhatás. A három paraméter közül valamelyiket az aktuális réteg, a többit az alatta lévő réteg adja. Ezekkel a módokkal könnyen megoldhatók a különféle átszínezések és hasonló trükkök. Értelemszerűen ezek a módok szürkeárnyalatos képeken nem használhatók.

HueHue (Színezet)

E = F [H] A [S,L]

Ebben a módban a felső réteg színezete érvényesül az alatta lévő(k) telítettség és fényerő tulajdonságával együtt. Mivel alapvetően a színezet határozza meg a tárgyak színét, a fényerő pedig a formáját, az ilyen összhatásmódú rétegekkel könnyen átszínezhetünk tárgyakat.

SaturationSaturation (Telítettség)

E = F [S] A [H,L]

Ebben a módban a felső réteg telítettsége érvényesül az alatta lévő(k) színezet és fényerő tulajdonságával együtt.

ColorColor (Szín)

E = F [H,S] A [L]

Ebben a módban a felső réteg színezete és telítettsége érvényesül az alatta lévő(k) fényerő tulajdonságával együtt. Hasonlóan a Hue módhoz itt is át tudjuk színezni az alsóbb rétegen lévő tárgyakat, de itt a telítettséget is a felső réteg adja. Ennek a módnak a megfordítottja a Luminosity, azaz a rétegek sorrendjét megfordítva, és Color helyett Luminosity módot használva ugyanazt az eredményt kapjuk.

LuminosityLuminosity (Fényintenzitás)

E = F [L] A [H,S]

Ebben a módban a felső réteg telítettsége érvényesül az alatta lévő(k) színezet és fényerő tulajdonságával együtt. Ennek a módnak a megfordítottja a Color, azaz a rétegek sorrendjét megfordítva, és Luminosity helyett Color módot használva ugyanazt az eredményt kapjuk.

 

 

Haladó beállítások (Advanced Blending), csoportok és vágómaszkok

blending optionsAz átlátszóságot és az összhatásmódot a rétegstílus tulajdonságai között is beállíthatjuk és itt lehetőségünk van további összetett beállításokra is. A rétegstílusok beállítását a legegyszerűbben a rétegre (de nem pont a nevére) kétszer kattintva hívhatjuk elő.

A General Blending részben találjuk a (Layers panel tetején is megtalálható) Opacity és Belnd Mode, azaz összhatásmód csúszkákat.

Alatta az Advanced Blending részben találjuk a Fill Opacity csúszkát – ez is ugyanaz, mint a Layers panelen. Az itt található többi beállításhoz alaposabban górcső alá kell vennünk a rétegcsoportok működését.

Ahogy már fentebb olvashattuk, a rétegcsoportok esetében a Pass Through mód nem csinál semmit, azaz a rétegek ugyanúgy hatnak az alattuk lévőre – akár a csoporton kívüliekre is –, mintha nem lenne csoport. Ha bármi más módot választunk itt, akkor a csoport az összhatásmódok számításánál úgy működik, mint egy zárójel: a csoportban lévő rétegek összhatásait számolja ki először (de csak egymás közt), majd mintha a csoport egyetlen réteg lenne, ehhez rendeli hozzá a réteg összhatásmódját és lép kölcsönhatásba a csoport alatti rétegekkel. Ez azért fontos, mert ha például a csoporton belül korrekciós réteget alkalmazunk (Normál módban), az az összes alatta lévő rétegre hatni fog. Ha azonban a csoport összhatásmódját is normálra állítjuk, akkor a korrekciós réteg már csak a csoporton belül alatta elhelyezkedő rétegekre fejti ki a hatását, a csoporton kívüliekre nem. Ez elég lényeges különbség, noha tulajdonképpen minden réteg normál módú.

A Channels kapcsolókkal korlátozhatjuk az összhatásmódok számítását egyes csatornákra.

A Knockout beállítással kivághatjuk a réteg alakját az alatta lévő(k)ből. Alapvetően ez a funkció nincs bekapcsolva, így ha a réteg áttetszővé válik vagy éppen valamilyen összhatásmódot kap, akkor a közvetlenül alatta megjelenő réteg(ek)kel lép kölcsönhatásba. Ha azonban bekapcsoljuk a Knockout funkciót, akkor a rétegünk kiüti az alatta elhelyezkedő rétegekből a neki megfelelő területet, valahogy úgy, mintha fordított vágómaszk lenne: ami ezen a rétegen látszik, az az alatta lévő(kö)n nem. Ha csak a saját szintjén (saját csoportjában) akarjuk lyukasztani a rétegeket, akkor a Shallow (sekély) pontot válasszuk, míg ha minden alatta lévőt lyukasztani szeretnénk egészen a háttérrétegig (vagy ha nincs ilyen, az átlátszóig), akkor a Deep (mély) beállítást. Ha egy réteg nincs csoportban, akkor mindenképpen az összes alatta lévőt lyukasztja ilyenkor.

A Blend Interior Effects As Group kapcsoló azt határozza meg, hogy a réteg belsejében ható effektek (Inner Glow, Satin, Color Overlay, Gradient Overlay) megkapják-e a réteg összhatásmódját. Azaz amikor ki van kapcsolva, akkor a réteg kölcsönhatásba lép az alatta lévőkkel, majd utána az effektje kölcsönhatásba lép a réteggel. Ezzel szemben, amikor be van kapcsolva, akkor előbb a réteg és saját effektje között jön létre a kölcsönhatás, és csak utána következnek az alatta lévő rétegek.

A Blend Clipped Layers As Group kapcsoló a rétegvágómaszkban lévő rétegre állítja be a kölcsönhatások sorrendjét. Ha be van kapcsolva (ez az alapértelmezett), akkor összes maszkolt elem az alapnak, azaz a maszkrétegnek az összhatásmódját kapja meg. Ha nincs bekapcsolva, akkor egyenként érvényesül az összhatásmódjuk.

A Layer / Vector Mask Hides Effects kapcsolónak köszönhetően a rétegmaszk / vektormaszk nem csak a réteg tartalmát, hanem az effektjét is maszkolja. Ritkán használjuk, mivel a réteg területén belülre ható effekteket (Inner Glow, Satin, Color Overlay, Gradient Overlay) a réteg alakja amúgy is meghatározza, míg a többit viszont eltünteti – ez pedig többnyire nem cél.

Az ablak alján találjuk a Blend If mezőt, ahol két csúszka segítségével azt határozhatjuk meg, hogy az adott réteg vagy az alatta lévő(k) jelenjen-e meg. Itt is a rétegek színe alapján dönthetjük ezt el, de nem egy előre megadott képletet használva, hanem az itt látható csúszkák segítségével. A This Layer (ez a réteg) csúszka átlátszóvá teszi a réteg pixeleit ott, ahol a fényerejük kisebb, mint a fekete csúszka, vagy nagyobb, mint a fehér csúszka értéke. Az Underlying Layer (alsó réteg) csúszka átlátszóvá teszi a réteg pixeleit ott, ahol az alatta fekvő réteg fényereje kisebb, mint a fekete csúszka, vagy nagyobb, mint a fehér csúszka értéke. A két csúszka közötti értékek átlátszatlanok maradnak. Az összehasonlítást a program a fényerőérték (Gray) vagy az egyes színcsatornák alapján végezheti.

Ez a beállítás általában eléggé recés kontúrokat, durva körvonalakat eredményez. Ezt elkerülhetjük, ha az Alt billentyűt lenyomva tartva kattintunk az egyik csúszkára és kettébontjuk: így a két fél háromszög között átmeneti tartomány jön létre, ahol a pixelek részben áttetszőek lesznek, így sokkal finomabban, lágyabban illeszkedik a két réteg egymáshoz.

Végezetül…

Bár az összhatásmódokat talán leggyakrabban a Photoshopban használjuk, és ezért jelen cikk is elsősorban ebben a tekintetben íródott, de ugyanezeket a beállításokat – vagy legalább egy részüket – megtaláljuk számos más Adobe szoftverben, mint például az Illustratorban, InDesignban, After Effectsben. Ezeken kívül más képfeldolgozó programokban is találunk ugyanilyen vagy nagyon hasonló hatásokat.